Kalákázni nem csak a közösen elvégzett munka érdemét jelenti, hanem számtalan élményt nyújt Székelyföld csodáiból, legyen szó a szüret utáni bálokról vagy éppen a kukoricabontásról; ami jó alkalom volt, hiszen ott összejöhetett fiatal és idős, előbbiek párt is választhattak maguknak.

A kaláka gyakran használt kifejezés volt. Olyan társasmunkát takar, amelynél a közösség tagjai egymásnak kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással egybekapcsoltan dolgoznak.

A friss házasok ha önálló házat akartak, legfeljebb csak egy kőművest meg ácsot fogadtak. Elhívták a rokonok, barátok, szomszédok, utcabeliek közül a munkára foghatóakat, és együtt építették fel a házat. A szívességet viszonozni illett! A közösség bármelyik tagja bármikor visszahívhatta a megsegítettet. Ugyanígy kalákában végezték el a fonás, kukoricabontás, tollfosztás, aratás, szüret embert próbáló munkáit is.

A kaláka megléte valamely közösségben a közösség egységét, bizonyos fokú homogenitását jelzi.

Azt mondtuk 2008-ban, hogy Székelyföldet építjük és erről az elhatározásról nem mondtunk le, ezen az úton járunk. Folyamatosan keressük azokat az eseményeket, programokat, értékeket, amelyek jelképeznek, összekötnek minket. Ezeken keresztül tudjuk felmutatni, hogy van egy egységes Székelyföld, ahol van akarat, van múlt, jelen és jövő. A Székelyföld Napok programsorozat keretében ebbe nyújtunk betekintést, erre a kalákára hívunk mindenkit.